The most beautiful word

ANYA.

A lehető legfontosabb szó az életemben. Mindig is az volt, mert a Sors a lehető legcsodálatosabb Édesanyát adta nekem, akivel kamasz éveim során valódi cinkosokká váltunk, ő volt minden titkom tudója és őrzője, a támaszom, a váll, amelyen kisírhattam magam, a kéz, amely simogatott, a kar, amely gyengéden átölelt, és azt suttogta a fülembe, végül minden rendben lesz. A mai napig az egyik legfontosabb nő az életemben. De az elmúlt években az élet megajándékozott két másikkal is, akik már az én fülembe suttogják: anya.

Mindig is tudtam, hogy szeretnék majd egyszer én magam is anyává válni, van egy emlékképem is erről, amely a mai napig élesen él bennem. Anyukámmal épp hazaérünk az iskolából, és valamiről beszélgetünk – mert mindig, mindenről órákat tudunk beszélgetni – és egyszercsak azt mondom neki, hogy én biztosan anya leszek, ha nagy leszek. Még akkor is, ha nem lesz mellettem társ, szeretném tudni, hogy milyen érzés anyának lenni. Aztán ez a vágy amilyen gyorsan jött, gyorsan el is illant, és bizony társsal az oldalamon vagy anélkül sok-sok éven át egyáltalán nem éreztem semmiféle késztetést, hogy a korábban megfogalmazott gondolat a valóságban manifesztálódjon. S milyen érdekes az élet! Abban a percben, amikor Andrással egymásra találtunk, tudtam, éreztem, hogy megérkeztem, és itt az ideje, hogy az életem új szintre lépjen és beváltsam egykoron magamnak tett ígéretemet. (És most elárulok egy apró kis titkot az életünkből. Amikor bárki megkérdezte vagy megkérdezi tőlünk, hogy a gyerekeink tervezetten érkeztek-e közénk, akkor mindig mosolyogva eláruljuk, hogy egyikük sem volt tervezett baba, csupán arról van szó, hogy ők már nagyon szerettek volna jönni, és az első adandó alkalmat kihasználták, amikor mi magunk nem voltunk résen. 🙂 Ennek a csodás, első felismerésnek már több, mint 4 éve… Anya lettem. Emlékszem a leírhatatlan büszkeségre, amikor először mondtam ki ezt a két szót, az érzésekre, a tomboló, áradó szeretetre, amelyet akkor éreztem, amikor a karomba vettem Hannát. Az első mosolyokra, amelyek nekem szóltak, a könnycseppekre, amelyeket letöröltem az arcocskájáról, és az első alkalmat, amikor végre kimondta: anya… És emlékszem arra is, amikor amiatt izgultam, vajon tud-e az anyai szív szeretete megkétszereződni, lehetséges-e a szeretetet nem elfelezni, hanem megduplázni?

És arra is, amikor meghatottan néztem, hogy a kisbaba Fannival hazatérve a kórházból a még épp nem 2 éves Hanna milyen féltő gondoskodással fordult a pici jövevény felé. És amikor Fanni huncutul ma incselkedve azt mondja nekem: anyaaaaa, arra is remélem, sokáig emlékezni fogok. Néha megállok és lopva rájuk nézek, megállítanám az időt, hisz olyan nagyok már. Egy-egy hirtelen jött ölelés, vagy a fülembe súgott “szeretlek” után elönti a szívemet a melegség, és azt kívánom, örökké tartson így. Szeretnék én is a cinkosuk és bizalmasuk lenni még hosszú évekig, a váll, amelyen kisírhatják magukat, és a kar mely gyengéden átöleli őket. Aztán persze továbblépek, és a révedezés helyett élvezem a jelent. Két kis hölgy cseperedik velünk egyre gyorsabban, akikkel lassan már én kell, hogy lépést tartsak. Figyelem az egyéniségüket, ahogy napról-napra előttünk bontakoznak ki, Hanna épp pörgős ruhás korszakát éli, Fanni pedig mindent imád, ami csillog. Időről időre kipakolják a cipősszekrényemet, és a magas sarkú cipőimben csoszognak végig a lakáson kézenfogva, miközben hatalmasakat nevetnek. Vagy felpróbálják az ékszereimet, azon versengve, hogy kinek a karjára fér fel több karkötő, hogy minél hangosabb csörgés közepette választhassunk nyertest. Persze van néhány olyan darabom, amelyet nagy becsben tartok, ezért azokhoz ők is óvatos kézzel nyúlnak, de persze Hanna már megígértette velem, hogy ha “kinövöm” valamelyik kedvencemet, akkor neki adom. De az is igaz, hogy van néhány közös Thomas Sabo ékszerünk, hiszen nem csupán nekem, de a gyerekeknek is gyönyörű darabokra bukkantam nálunk, így aztán az összetartozásunkat megmutató, egymáshoz passzoló ékszerekben is kifejezhetjük egymás iránti szeretetünket.

A Thomas Sabo legújabb Little Secrets kollekciója a legújabb kedvencem, amely Anyák napjára csodálatos ajándék, hiszen olyan karkötőt választhatunk, amely a legjobban képviseli kívánságainkat és titkainkat, csuklónkon viselve pedig emlékeztetnek a valóban fontos dolgokra az életben! És ki másnak adhatnánk ilyen figyelmes ajándékot, mint az egyik legfontosabb embernek az életünkben?

∗ És még egy apró titok. A Facebook oldalamon most meg is nyerhettek egy darabot a Little Secrets karkötőiből, nézzétek meg! ∗