Szerintem mindannyiunk emlékezetében élnek olyan unalomig ismert (és utált) mondatok, amelyek kismilliószor hagyták el szüleink száját gyerekkorunkban valamiféle csínytevésünk apropóján. És szerintem mindannyian megfogadtuk akkor és ott, hogy ha egyszer lesz saját gyerekünk, soha nem fogjuk neki ezeket a mondatokat hangoztatni. Na, elmondom, hogy minden próbálkozással ellentétben eljön az a perc, amikor ezek a rég elfeledett kijelentések előtörnek a kollektív tudatalattiból, utat követelnek maguknak és létjogosultságukhoz kétség sem fér. Ezzel együtt örökre el kell szakadnunk a korábban hosszasan dédelgetett “énakkorisszupertürelmesjófejszülőleszek” képtől, mert most már mi vagyunk azok, akikre furcsán néz porontyunk, miközben ezeket a mondatokat mantrázzuk. Aúúúúú…..
