Nagyon kevés eseményről szoktam beszámolni a blogon, aminek több oka van. Egyrészt szakmai ártalom, hogy minden eseményt a rendezvényszervező “szemüvegén” keresztül nézek, épp ezért sokszor talán kritikusabb vagyok az átlagnál, másrészt nagyon kevés az olyan rendezvény, ahol a külcsín és a belbecs találkozik egymással. Amikor azonban egy izgalmas téma szép köntösben kerül megvalósításra, arról mindenképp fontosnak érzem, hogy hírt adjak. Nos, a Baby Dove bevezető eseménye pont ilyen volt!
Természetesen számítottam arra, hogy a BigBag PR csapata ezúttal is kitesz magáért, és a Baby Dove termékcsalád magyarországi bevezetését méltóképp tálalja a sajtó képviselőinek, de összességében lélegzetelállító környezet fogadott bennünket, amikor beléptünk a Studio Kvarda kapuján. Azt hiszem, a leendő anyukák mind egyetértettek velem abban, hogy sikerült egy olyan mini-világot berendezni, amely minden család álma, amely otthonába várja a születendő kisbabáját. A csodálatos miliőt azonban számomra felülmúlta a márka mögött álló elképzelés és elkötelezettség, amely során egy ilyen eseményt olyan tartalommal töltenek meg, amely mindenki számára elgondolkodtató. A Baby Dove bevezető eseményén olyan hazai véleményformálókat szólaltattak meg egy kerekasztal-beszélgetés keretében, akik hitelesen alkotnak véleményt genderkérdések, társadalmi különbségek, vagy épp az anyává, apává válás témakörében.
Biztos vagyok benne, hogy sokak számára – akik még nincsenek abban az élethelyzetben – egyáltalán nem izgalmas kérdés, hogy Palya Bea hány órát vajúdott, vagy épp Pásztor Anna hogyan birkózott meg két pici gyermek anyukájaként a színpadra való visszatéréssel, és persze az sem fontos, hogy Maróy Krisztina kisbabával a karján látta el folyamatosan a Glamour magazin főszerkesztői feladatait, miközben gyermekének édesapja külföldön dolgozott, de talán nem csupán az anyai lét kihívásairól szólt ez az esemény. Az igazság az, hogy a beszélgetés során, a különféle sorsok és történetek sokfélesége mind egyetlen közös dologra világított rá: bármilyen úton is járunk, csak úgy juthatunk el önmagunk elfogadásához és a számunkra tökéletes élet megéléséhez, ha ismerjük önmagunkat, és merjük elfogadni a saját elképzeléseinket és vágyainkat. Ha engedjük, hogy a belső meggyőződésünk vezessen és nem a társadalmi konvenciók és becsontosodott beidegződések mentén éljük az életünket, biztosak lehetünk abban, hogy a számunkra legjobb úton járunk.
S talán ez az egyetlen dolog, ami igazán fontos, és ez az, amit mindannyian továbbadhatunk (nem csupán) a gyermekeinknek. Köszönöm az élményt!