Ez a tavasz eddig elég furcsán alakult. Lassan május közepe van, de az időjárás szeszélyessége miatt eddig még nem volt részünk túl sok meleg napban. Ettől függetlenül ilyenkor már jogosan vágyakozhatunk a finoman napbarnított bőr után, főleg, hogy az elmúlt időszakot nagyjából mindenki otthon töltötte, így valószínűleg jelenleg a legtöbbünk teste Hófehérke státuszban pompázik. Mivel egyelőre a napon töltött órák száma igen csekély, a legtanácsosabb, ha beszerzünk egy megbízható önbarnítót, és azzal varázsolunk magunkra egy kis színt. Persze van itt néhány trükk, amit érdemes tudni, mielőtt belevágunk az otthoni önbarnítás folyamatába, hogy a végeredmény a lehető legtermészetesebb legyen.
Az önbarnítással kapcsolatban én a szokásos “arany középút” stratégiát képviselem, nem szeretem, ha művi vagy túlságosan hangsúlyos a dolog. Én legtöbbször az arcomra használok önbarnítót, mivel nagyon pigmentált és érzékeny a bőröm, ezért maximálisan óvom a naptól, már márciustól 50 faktoros napfényvédő krémet használok egészen októberig. Azt viszont nem szeretem, ha az arcom színe “elüt” a testem többi részétől, így ezzel a kis trükkel biztosítom az egységes megjelenést. Tavasszal általában az első pár alkalommal szoktam a testemre is önbarnítót használni, illetve a nyaralás során olyan testápoló krémeket, amelyek kiemelik a napbarnított bőrt.
Most pedig jöjjön az a néhány trükk, amire mindig érdemes odafigyelni, hogy szép és természetes legyen a végeredmény!
Mindegy, hogy az arcról vagy a testről van szó, a legfontosabb a bőr elkészítése. Közvetlenül az önbarnító használata előtt zuhanyzás közben átradírozom a testem vagy az arcom, hogy eltávolítsam az elhalt hámsejteket a bőrömről. Amire még különösen érdemes figyelni, az a könyök, ujjak, térd területe. Ezekre a területekre még nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mert az önbarnító “kopása” itt nagyon hangsúlyos tud lenni.
Az egyik legkellemetlenebb “mellékhatása” az önbarnításnak, amikor a tenyerünk, amellyel eloszlattuk magunkon a krémet sárgásbarna színűvé válik. Ezért én mindig használok egy puha pamutkesztyűt, amelynek a segítségével a testemre viszem fel a krémet, az arcomon pedig egy vattakorong segítségével oszlatom el a krémet. Érdemes fokozatosan használni az önbarnítót, először csak kevés krémet használjunk, majd néhány nap múlva ismét haladjunk végig a lépéseken.
A legfontosabb, hogy a megfelelő önbarnító krémet válasszuk, amely a saját bőrtípusunkhoz jól alkalmazkodik. Érdemes lépésről-lépésre haladnunk, és a tejfehér bőrünkhöz nem extra sötét színt választanunk, mert inkább komikus lesz az összkép a most-jöttem-a-tengerpartól életérzés helyett. Aki nagyon természetes hatást szeretne elérni, annak érdemes az önbarnító testápoló krémet használni, amely fokozatosan, napról napra fejti ki a hatását. Az önbarnítót a használatot követően 2-3 órával (természetesen ez minden terméknél más lehet, de a leírásnál találtok pontos információt) le kell mosni, így elkerülhető, hogy befogja a ruhákat. A brit St. Tropez márka önbarnító termékei nagyon széles skálán mozognak, az arcpermettől a hab vagy zselé állagú barnító krémekig minden megtalálható a portfóliójukban, ha csak egy minimális színt vagy akár csokibarna bőrt szeretnénk, akkor is érdemes körülnézni a márka kínalatában.
Most is, mint mindig a három kulcssó: hidratálás, hidratálás, hidratálás. Ahhoz, hogy szép maradjon a barnaság, használjunk hidratáló krémet, így a végeredmény tovább marad szép. Nem csak a külső hidratálás fontos, hanem természetesen a belső is, tudjuk, hogy a bőrünk állapotát nagy mértékben befolyásolja a megfelelő folyadékbevitel mennyisége, nos, ez az önbarnítás esetében is igaz. Ha sok vizet iszunk, az meglátszik a bőrünkön is, egész egyszerűen szebb, simább, ragyogóbb lesz, még barnán is! 🙂