Home Beauty #Realmomlife

#Realmomlife

by mommyandmore

Nem tudom, mondtam-e már, mennyire hálás vagyok a gyerekeimnek. Nem a gyerekeimért – természetesen értük is, mindennél jobban – de most leginkább a gyerekeimnek. Tudjátok, mielőtt anya lettem volna, iszonyúan pörögtem, nyomtam a melót, soha nem álltam meg. Elképesztően végletes voltam, mindent én akartam csinálni, mert azt gondoltam, hogy az a legjobb, amit én magam teszek meg, ha pedig valami nem sikerült 100%-osan, olyan mélyre zuhantam, ahonnan csak hetek múlva kecmeregtem ki. Annyira magába szippantott a munka, a megfelelés, a nyomás, hogy egyre kevésbé tudtam kikapcsolni, szinte csak az otthonom és a munkahely között közlekedtem, és az életem teljesen rutinszerűvé vált. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ne lett volna mellettem család, barátok és egy szerető társ, mégis egy olyan mókuskerékbe hajszoltam maga, ahonnan nem tudtam, hogy egyáltalán van-e és ha igen, hová vezet a kiút.

Aztán, az első pillanatban, amikor megéreztem, hogy egy pici angyal telepedett a vállamra, minden megváltozott. MINDEN. Elkezdtem lebontani magamról a felesleges rétegeket – a fontoskodásomat, a kontrollmániámat, a megfelelési kényszert – és elkezdtem egy teljesen más minőségben létezni. Ahogy a testem szép lassan változni kezdett, úgy változott meg bennem is minden, s mikor megszületett Hanna, én magam is újjászülettem vele. Elkezdtem újra látni a világot, egy tágabb perspektívában létezni, élvezni a pillanatot, belefeledkezni egy apró szusszanásba, átadni magam és a testem egy teljesen új élménynek. Elkezdtem figyelni a belső hangra, hogy merre vezet ezen az ismeretlen tájon, amelyen még sosem jártam előtte és amely folyamatosan hordozza magában a kihívásokat. Belesüllyedtem az ébresztőórák nélküli tudatállapotba, amelyben összefolynak a nappalok és az éjszakák, amelyben semmi nem számít, csak a szolgálat és a gondoskodás. Megértettem, hogy mi a valódi féltés, a valódi szeretet, amely annyira zsigerileg ragad magával, mintha a belsőd legmélyéről fakadna.
S amikor megszületett Fanni, megértettem, hogy a szeretet nem osztódik, hanem folyamatosan nő. A lányaim tanítottak meg arra, hogy kevesebb legyen az elvárásom saját magammal szemben, hogy elfogadjam a testem és önmagam teljes valóját, hogy megértsem, nem kell mindig mindenkinek megfelelnem és nem kell aggódnom azon, vajon szeretnek-e mások. Miattuk tanultam meg határozottan, de kedvesen nemet mondani, és megérteni, hogy mit jelent a felelősség és a törődés. Miattuk tudom, hogy mi a feltétlen szeretet, amely akkor sem kérdőjeleződik meg, amikor épp áll a bál, és ők mutatják meg, hogy milyen belefeledkezni egy nevetésbe, egy pillanatba, amelyet kimerevítenék az örökkévalóságnak. Ők hozták az életembe azt az oldalt, amelyre ezt a bejegyzést épp írom, és ők mutatják meg nekem, hogy még bennem is ott él a gyermek. Minden könnycseppet, minden harcot, minden kétségbeesett percet felülír egyetlen mosoly, egyetlen ölelés, s a gyereki tisztasággal kimondott szó: Szeretlek! Azt kívánom, mindig így legyen…

Baba termékek: Baby Dove

Farmer: INQ / Póló: Anna Daubner

Képek: Wertán Botond

Koncepció: BigBag PR

You may also like

Leave a Comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .