Tudjátok, ma, amikor elindultunk Budapestről, hogy vidéken élő szüleimnél, szülővárosomban, Békéscsabán töltsünk néhány napot, sok minden eszembe jutott.
Ahogy távolodtunk a belváros nyüzsgésétől, és az autópályák betonútjaitól, egyre kékebb lett az ég. És egyre jobban éreztem a vidék, a szülőföld ismerős illatait. Ha hazafelé jövök, mindig tudom, hogy melyik vonatsínen hogyan kell áthaladni az autóval, hogy elkerüljük a legnagyobb döccenőket, hogy melyek azok a kisvárosok, amelyeken valahogy mindig nehezen jutunk át az álmosan araszoló forgalom miatt, hogy hol tudok átvágni, hogy lerövidítsek egy-két szakaszt, ha kerülnöm kellene. Más lesz a táj, én pedig valahol a szívem mélyén érzem, hazaértem. A város zajait felváltják a madarak csicsergésének hangjai, a villamos látványa helyett az út mentén legelésző kecskék ragadják meg a tekintetemet, az utak forgalmát pedig nem az autók végeláthatatlan sora akasztja meg, hanem egy-egy traktor, amely majd szántást végez a földeken. Én itt születtem, így nőttem fel, közel a természethez, a földhöz, az állatokhoz, az éghez. Bár teljes mértékben városi ember vagyok, a gyökereim a vidék romlatlanságához kötnek. Szeretem, hogy itt az emberek egymás szemébe néznek, és az ismeretlenek is köszönnek egymásnak, hogy nem rohannak őrült módon az órák és a napok, hogy valahogy minden egyszerűbb, és sokszor épp emiatt igazabb. Sokszor csak nézem az eget és hallgatom a kakasok kukorékolását, vagy nézem, hogy a lányaim hogyan fedezik fel a fűszálak között megbújó katicákat.
És örülök, hogy itthon élnek még a tradíciók, az ünnep ünneplése. Jó érzés kiszakadni a telefon, e-mailek, megfelelések világából és egyszerűen csak visszatalálni valódi önmagunkhoz, együtt lenni, egymásra figyelni. A hagyományok számomra mindig is fontosak voltak, de mióta gyerekeim születtek, értettem csak meg igazán, hogy mennyire sokat jelent nekem, hogy én is tovább adjam egy-egy ünnep szellemiségét. A Húsvét is egyike számomra ezen ünnepeknek. Nem csupán arról van szó, hogy tojást festünk együtt és kedves kis versikéket tanulunk, nekem az újjászületést, a természet ébredését, az egységet is jelképezi a Húsvét. És ezért örülök, hogy itt vagyunk vidéken, ahol a mezőn sétálva az ugrabugráló nyuszikba futunk, vagy ahol a piacon a levegőben száll a fonott kalács illata, és Húsvét hétfőn még mindig felkerekednek a fiúk és szódásszifonnal a hónuk alatt járnak házról házra, hogy meglocsolják a lányokat. Szeretném, hogy a gyerekek ezeket a valódi pillanatokat megtapasztalják, hogy ne veszítsék el a kapcsolatot a gyökereikkel, ha tudnák, hogy milyen színű a barackfa virága, és milyen érintésű a tyúk tolla. Szeretném, hogy lássák, mit adhat nekik a föld, ha gondozzák, és milyen örömöt jelent a két kezükkel megrajzolt hímes tojás. Szeretném, hogy ők is továbbvigyék mindazt, amit itt tapasztalnak, és megőriznék szívükben a pillanatokat. Remélem, így lesz.
Mindenkinek csodás pillanatokkal teli, igaz ünnepet kívánok!
Mindannyian az F&F tavaszi ruháit és kiegészítőit viseljük.
Képek: Máth Szilvi