Biztosan emlékeztek, hogy január elején az egyik bejegyzésemben említettem, hogy szinte non-stop valamiféle betegséggel küzdünk, így általában hármasban töltjük itthon a napjainkat. Amellett, hogy természetesen nem örülök annak, hogy nem egészségesek a gyerekek, van azért ennek is jó oldala. Az elmúlt néhány hétben fantasztikusan erős kötelék alakult ki közöttük, és én hol ellágyulva, hol büszkén, és persze néha a kisebbért aggódva nézem őket, ahogy egymást elszórakoztatják a lakás különböző pontjain.
