realmom – Mommy and More

Nem tudom, mondtam-e már, mennyire hálás vagyok a gyerekeimnek. Nem a gyerekeimért – természetesen értük is, mindennél jobban – de most leginkább a gyerekeimnek. Tudjátok, mielőtt anya lettem volna, iszonyúan pörögtem, nyomtam a melót, soha nem álltam meg. Elképesztően végletes voltam, mindent én akartam csinálni, mert azt gondoltam, hogy az a legjobb, amit én magam teszek meg, ha pedig valami nem sikerült 100%-osan, olyan mélyre zuhantam, ahonnan csak hetek múlva kecmeregtem ki. Annyira magába szippantott a munka, a megfelelés, a nyomás, hogy egyre kevésbé tudtam kikapcsolni, szinte csak az otthonom és a munkahely között közlekedtem, és az életem teljesen rutinszerűvé vált. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ne lett volna mellettem család, barátok és egy szerető társ, mégis egy olyan mókuskerékbe hajszoltam maga, ahonnan nem tudtam, hogy egyáltalán van-e és ha igen, hová vezet a kiút.

Aztán, az első pillanatban, amikor megéreztem, hogy egy pici angyal telepedett a vállamra, minden megváltozott. MINDEN. Elkezdtem lebontani magamról a felesleges rétegeket – a fontoskodásomat, a kontrollmániámat, a megfelelési kényszert – és elkezdtem egy teljesen más minőségben létezni. Ahogy a testem szép lassan változni kezdett, úgy változott meg bennem is minden, s mikor megszületett Hanna, én magam is újjászülettem vele. Elkezdtem újra látni a világot, egy tágabb perspektívában létezni, élvezni a pillanatot, belefeledkezni egy apró szusszanásba, átadni magam és a testem egy teljesen új élménynek. Elkezdtem figyelni a belső hangra, hogy merre vezet ezen az ismeretlen tájon, amelyen még sosem jártam előtte és amely folyamatosan hordozza magában a kihívásokat. Belesüllyedtem az ébresztőórák nélküli tudatállapotba, amelyben összefolynak a nappalok és az éjszakák, amelyben semmi nem számít, csak a szolgálat és a gondoskodás. Megértettem, hogy mi a valódi féltés, a valódi szeretet, amely annyira zsigerileg ragad magával, mintha a belsőd legmélyéről fakadna.

S amikor megszületett Fanni, megértettem, hogy a szeretet nem osztódik, hanem folyamatosan nő. A lányaim tanítottak meg arra, hogy kevesebb legyen az elvárásom saját magammal szemben, hogy elfogadjam a testem és önmagam teljes valóját, hogy megértsem, nem kell mindig mindenkinek megfelelnem és nem kell aggódnom azon, vajon szeretnek-e mások. Miattuk tanultam meg határozottan, de kedvesen nemet mondani, és megérteni, hogy mit jelent a felelősség és a törődés. Miattuk tudom, hogy mi a feltétlen szeretet, amely akkor sem kérdőjeleződik meg, amikor épp áll a bál, és ők mutatják meg, hogy milyen belefeledkezni egy nevetésbe, egy pillanatba, amelyet kimerevítenék az örökkévalóságnak. Ők hozták az életembe azt az oldalt, amelyre ezt a bejegyzést épp írom, és ők mutatják meg nekem, hogy még bennem is ott él a gyermek. Minden könnycseppet, minden harcot, minden kétségbeesett percet felülír egyetlen mosoly, egyetlen ölelés, s a gyereki tisztasággal kimondott szó: Szeretlek! Azt kívánom, mindig így legyen…

Baba termékek: Baby Dove

Farmer: INQ / Póló: Anna Daubner

Képek: Wertán Botond

Koncepció: BigBag PR

Nagyon kevés eseményről szoktam beszámolni a blogon, aminek több oka van. Egyrészt szakmai ártalom, hogy minden eseményt a rendezvényszervező “szemüvegén” keresztül nézek, épp ezért sokszor talán kritikusabb vagyok az átlagnál, másrészt nagyon kevés az olyan rendezvény, ahol a külcsín és a belbecs találkozik egymással. Amikor azonban egy izgalmas téma szép köntösben kerül megvalósításra, arról mindenképp fontosnak érzem, hogy hírt adjak. Nos, a Baby Dove bevezető eseménye pont ilyen volt!

Természetesen számítottam arra, hogy a BigBag PR csapata ezúttal is kitesz magáért, és a Baby Dove termékcsalád magyarországi bevezetését méltóképp tálalja a sajtó képviselőinek, de összességében lélegzetelállító környezet fogadott bennünket, amikor beléptünk a Studio Kvarda kapuján. Azt hiszem, a leendő anyukák mind egyetértettek velem abban, hogy sikerült egy olyan mini-világot berendezni, amely minden család álma, amely otthonába várja a születendő kisbabáját. A csodálatos miliőt azonban számomra felülmúlta a márka mögött álló elképzelés és elkötelezettség, amely során egy ilyen eseményt olyan tartalommal töltenek meg, amely mindenki számára elgondolkodtató. A Baby Dove bevezető eseményén olyan hazai véleményformálókat szólaltattak meg egy kerekasztal-beszélgetés keretében, akik hitelesen alkotnak véleményt genderkérdések, társadalmi különbségek, vagy épp az anyává, apává válás témakörében.

Biztos vagyok benne, hogy sokak számára – akik még nincsenek abban az élethelyzetben – egyáltalán nem izgalmas kérdés, hogy Palya Bea hány órát vajúdott, vagy épp Pásztor Anna hogyan birkózott meg két pici gyermek anyukájaként a színpadra való visszatéréssel, és persze az sem fontos, hogy Maróy Krisztina kisbabával a karján látta el folyamatosan a Glamour magazin főszerkesztői feladatait, miközben gyermekének édesapja külföldön dolgozott, de talán nem csupán az anyai lét kihívásairól szólt ez az esemény. Az igazság az, hogy a beszélgetés során, a különféle sorsok és történetek sokfélesége mind egyetlen közös dologra világított rá: bármilyen úton is járunk, csak úgy juthatunk el önmagunk elfogadásához és a számunkra tökéletes élet megéléséhez, ha ismerjük önmagunkat, és merjük elfogadni a saját elképzeléseinket és vágyainkat. Ha engedjük, hogy a belső meggyőződésünk vezessen és nem a társadalmi konvenciók és becsontosodott beidegződések mentén éljük az életünket, biztosak lehetünk abban, hogy a számunkra legjobb úton járunk.

S talán ez az egyetlen dolog, ami igazán fontos, és ez az, amit mindannyian továbbadhatunk (nem csupán) a gyermekeinknek. Köszönöm az élményt!